Az Isten képére teremtett emberről folytatjuk a sorozatot. Legutóbb arról volt szó, hogy hasonlókká leszünk J. Kr.-hoz és Istenhez, az Atyához. Természetesen azok lesznek Hozzá hasonlóak, akik hisznek Benne, és átadták Neki az életüket. Most arról lesz szó, hogy Mire fordítjuk a földi életünket? Nekünk is ez-e a legfőbb törekvésünk, hogy hasonlóvá váljuk Hozzá?

Olvassunk Igét a 90. Zsoltból! 3. v.: Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! 10. v.: A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. 12. v.: Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. 16. v.: Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

Szó lesz arról, hogy: 1. E rövid földi életben dől el az örökkévaló sorsunk. 2. Hogyan jutunk bölcs szívhez? 3. Legyen látható rajtunk Isten műve és dicsősége!

1.) E rövid földi életben dől el az örökkévaló sorsunk.

A bűn miatt halandó lett az ember. Ahogy Isten megmondta, és ahogy a zsoltárban is olvastuk: Ő visszatéríti a halandót a porba. 70, vagy ha feljebb, 80 esztendőt kapunk e földi létben. Isten néha többet is ad, de sokan már fiatalon meghalnak. De ha még 100 évet él is valaki, nagyon rövid, gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.

Elmúltam 81 éves, de olyan, mintha tegnap lett volna, amikor óvodába jártam. Ráadásul, ahogy olvastuk, a földi éveink nagyobb része nyomorúság és fáradság.

Mire kaptuk ezeket a gyorsan tovatűnő éveket?

Ez alapvetően fontos kérdés. Mert Isten azt mondta Ádámnak, 1Móz 2,17b: amely napon eszel arról, bizony meghalsz. De Isten kegyelemből adott még neki sok évet. Az ezeréves királyságban úgy lesz, hogy aki vétkezik, meg kell halnia. Most nem így van. Jób 21,7: Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? Ennek az oka: Isten kegyelme, mert várja, hogy a bűnösök megtérjenek. 2Pét 3,9b: hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.

De itt a nagy kérdés: Erre használja-e az ember a földi életidejét? Belátja-e, hogy ha nem tér meg, akkor elvész, elkárhozik? Törődik-e egyáltalán ezzel az ember? Látjuk, hogy csak kevesen. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy neki elég ez a földi élet, itt akarja magát jól érezni. Itt akar vagyont gyűjteni, boldog lenni.

De nagy kérdés ez a hívő embereknek is, akiknek már van üdvösségük, hogy mire fordítják a földi életük idejét. Megkísért minket is az, ami a világban van. De az Úr azt mondta, Olv. Máté 6,19-21: Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön… hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben… Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. Nemcsak pénzt és anyagiakat szoktak gyűjteni az emberek, hanem egyeseknek az elismerés, a hírnév a kincs, vagy az, ha úgy rendezheti be az életét, ahogy ő szeretné, és ebben őt senki ne akadályozza.

De az igazi kincs az, amiről a múlt vasárnap volt szó, 1Ján 3,2: hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk Őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta. Vagyis a hívő ember, már a földi életében ezzel foglalkozik, hogy egyre inkább Krisztushoz, és Istenhez, az Atyához hasonlítson. Ez a bölcs gondolkodás és magatartás!

2.)  Hogyan jutunk bölcs szívhez?

Azt olvastuk, Zsolt 90,12: Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Isten a hitetlen embert arra tanítja, hogy az a bölcs magatartás, ha megtér az Úrhoz. Akik pedig már megtértek, és újonnan születtek, azokat pedig arra tanítja, hogy fogadják el az Úr nevelését, hogy a szellemi gyermekkorból érett korra jussanak, hogy már itt a földön egyre jobban hasonlítsanak az Úrhoz.

Tehát hogyan juthatunk bölcs szívhez?

Azt olvastuk, hogy ehhez az Úr tanítása szükséges. Az Úr pedig elsősorban az Ige által tanít. Már Mózes azt mondta, 5Móz 4,14: Engem is utasított az Úr abban az időben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek. 2Tim 3,16-17: A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

A bölcs szívhez szükséges az Úr fenyítésének az elfogadása is. Olv. Zsid 12,5-11.

Szentségben és tisztaságban úgy lesz részünk, ha az Úr fenyítését elszenvedjük. Fontos a szentség, mert meg van írva, Zsid 12,14: Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Márpedig akkor leszünk az Úrhoz teljesen hasonlóak, ha meglátjuk Őt.

Testvérek! Gondoljunk erre földi életünk mindennapjaiban, hogy arra hívott el az Úr, hogy Hozzá hasonlóak legyünk! De nehogy úgy gondoljuk, mindegy, hogy itt mit teszek, hogyan élek, majd a feltámadás után meglátom az Urat, és akkor úgyis hasonló leszek Hozzá. Mert ismétlem az Igét, Zsid 12,14: Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.

Úgy jutunk bölcs szívhez, ha az Úr taníthat az Ige által, és ha vállaljuk, mint fiak, Atyánk fenyítését. Ha Vele járunk szoros közösségben már most, a földön is. Ahogy Énókról olvassuk, 1Móz 5,24: És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé. Istennel együtt járni csak megtisztított szívvel és szentségben lehet. De aki együtt jár Vele, azt Isten magához veszi: akár a feltámadás, akár az elragadtatás után. Az meglátja Őt, és hasonlóvá lesz Hozzá.

Tehát úgy jutunk bölcs szívhez, ha az Úr tanít az Ige által. Ha elfogadjuk az Ő fenyítését. Ha mindenki felé a békességet és a szentséget követjük. Ha az Úrral járunk szoros közösségben.

3.) Legyen látható rajtunk Isten műve és dicsősége!

Tudjuk, hogy hitben járunk, nem látásban. (2Kor 5,7). Azt is tudjuk, Zsid 11,1: A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. De vigyázzunk, nehogy becsapjuk magunkat azzal, hogy semmi nem látszik ugyan az életemen Isten művéből, de nem számít, mert hitben járok, és a hit éppen a nem látott dolgokról való meggyőződés. Ugyanis úgy van ez, mint amikor a kisgyermek fejlődik. Először még sok tekintetben nem látszik, hogy a szüleihez hasonló lenne, de egy idő múlva meglátszik rajta a szülők nevelése, és a gondolkodása, a jelleme egyre jobban hasonlít a szüleire. Vagyis megtörténik, amit a zsoltárban olvastunk: Láttassék meg a te műved a te szolgáidon. A szülők nagyon szomorúak lennének, ha a 20 éves fiuk még mindig egy 5 éves gyereknek a színvonalán élne és gondolkozna.

Isten műve és dicsősége meglátszott az ószövetségi prófétákon is.

Pl. Mózesen. Eleinte rajta sem látszott. Megölte az egyiptomit. De az Úr nevelte Mózest, és ő engedelmeskedett az Úrnak, és végül meglátszott rajta az Úr műve és dicsősége. Olv. 2Móz 34,28-30: És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: És lőn, amikor Mózes a Sinai hegyről leszálla… nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott… Áron és az Izrael minden fiai… féltek közelíteni hozzá. Rajtunk is meglátszik, hogy kivel vagyunk közösségben. Ha az Úrral, akkor az Ő dicsősége, ha földi dolgok kötnek le, akkor az látszik meg.

Elizeus. 2Kir 4,8-9: És történt ebben az időben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, aki tartóztatá őt, hogy nála egyék kenyeret. És lőn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék. És monda az asszony a férjének: Íme úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, aki szüntelen erre jár által, szent ember. Miből vette észre? Hiszen csak annyit olvasunk, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék. Ott étkezett, ami közönséges, mindennapi dolog. Mégis már ebben is látszott, hogy Elizeus az Isten embere, szent ember. Látható volt rajta Isten munkája. Nekünk is azt mondja az Ige, 1Kor 10,31: Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek. A beszédünk, az evésünk és ivásunk, a vásárlásunk, a tanulásunk, a munkánk: otthon és a munkahelyen, gyermekeink nevelése, az időtöltésünk, minden legyen Isten dicsőségére. Láttassék meg rajtunk Isten műve és dicsősége!

Emlékezzünk Istvánra, az első vértanúra! Mikor a tanács elé vitték, és hamis tanúk vádolták, akkor, Apcs 6,15: szemeiket reá vetvén a tanácsban ülők mindnyájan, olyannak láták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját. Életében és halálában is meglátszódott rajta Isten műve, és ő is látta az Urat. Apcs 7,55: Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől. Mivel látta Isten dicsőségét, és a megdicsőült Jézust, hasonlóvá vált Jézushoz. Mikor megkövezték, ugyanazt mondta, mint Jézus a kereszten. Apcs 7,60: Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.

Ungár testvérről mondta Szentágothai (szül. Schimert) János, a MTA volt elnöke, aki Schimert Gusztáv testvér fia volt, és így a gyülekezetben nőtt fel: Ismertem egy szent embert: Ungár Aladárt. Andi bácsin is meglátszott Isten műve és dicsősége.

Isten azt akarja, hogy látszódjon meg rajtunk is az Ő munkája, ahogy a régi prófétákon és szenteken. Legyen ez a földi létünk törekvése, és tegyünk meg ennek érdekében mindent, amit az Úr megmutat.

Befejezés

Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. De a bűnbeeséssel ez a hasonlóság elveszett. Isten azonban nem mondott le az emberről. Fiában emberré lett, hogy mi, emberek Isten gyermekei lehessünk, és Hozzá hasonlóvá válhassunk.

Az ember vagy Istenhez válik hasonlóvá, vagy a Sátánhoz. Mivel szellemileg a Sátán uralma alatt születtünk, egyre jobban hozzá hasonul az ember, ha meg nem tér, újonnan nem születik. A sátáni vonás: a hazugság és a gyilkosság látszik. Van, aki úgy támad, mint a farkas, vagy mint az ordító oroszlán. A másik álnok módon, mint a kígyó. Van, aki retteg, mint az ördögök (Jak 2,19). Sok a depressziós!

Isten minden ember számára lehetővé tette, hogy Hozzá váljon hasonlóvá. Ezért jött J. Kr., hogy Általa újonnan szülessünk. De hogy ez így lesz-e, vagy nem, ebben a rövid földi életben dől el.

Bárcsak teljesülne minden ember életében a zsoltáríró kérése, vágya, ami Isten vágya is, hogy bölcs szívhez jussunk, és láttassék meg Isten műve és dicsősége rajtunk már itt, a földi életünk napjaiban, és aztán a mennyben még inkább. Ámen.